Elegem van!
Egyszerűen már tényleg feleslegesnek érzem azt hogy bármit is tegyek....
Most vagy én vagyok túl öreg ehhez a barátsághoz vagy most nem tudom hogy mi van....
És az a vicces, hogy észre se veszi rajtam hogy pár apró dologgal is képes megbántani még szóban is.
De ő engem nagyon szeret...persze...egy héten egyszer mikor találkozunk...
Én már nem tudom, hogy ezt egyáltalán barátságnak merjem-e nevezni....kívülről nem mutatom neki de belülről már kurvára sírok...ilyen barátja vagyok én neki? Na ez aztán tényleg jó T.T
De én persze mindenhez vágjak jópofát mint ha nem lenne semmi bajom..... ha meg szóvá tenném hogy na és én? Akkor meg tuti kitalálna valamit....
Miért engem ver a sors?
Még mázlim van hogy Lina és Mia tartják bennem a lelket azzal hogy ők legalább tényleg a barátaim, mert észre veszik ha valami nem kóser nálam!
De ez meg..... na jó nem is írók róla többet.....majd egyszer nyugodtabb fejjel átgondolom miért is lennék én neki ilyen szar barátja akit állítólag nagyon szeret.
A hetem am jó volt csak a gyomrommal nem lenne semmi gondom. Való színű a túl sok stressztől ilyen. Majd kiheverem egyszer mint ahogy eddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése