Hali minden kedves olvasómnak!
Úgy gondoltam, hogy az első bejegyzésemet az emberekről fog szólni, mivel van is miről írnom.
Sajnálattal látom, hogy az emberi társadalom mennyire "gusztustalanul" viselkedik a másikkal.
Tudom hajdanán én se voltam valami szent, de rájöttem, hogy hibáztam és bocsánatot is kértem főképp azoktól akiket megbántottam.
Kezdjük azzal hogy páran képesek arra hogy olyas valakiket bántsanak akik nem tehetnek róla! Ezek pedig a fogyatékkal született gyerekek!
Miért kell őket bántani és "DEBÍL"-nek nevezni? Nincs elég bajuk? Nem ők tehetnek róla, hogy így születtek! Akkor meg miért kell célba venni és beléjük rúgni. Mert ezt már a felnőttek is csinálják. És még ők mondják, hogy csúfolni a másikat csúnya dolog....aha..pont ők beszélnek arról, hogy mi a csúnya dolog és mi nem. Nem mondom ilyen példát mutatni -.- Jó hogy azt nem mondják, hogy hurcolják is meg szerencsétleneket vagy öljék meg csak azért mert szegények véletlenül így születtek. Hányinger már lassan az egész. És ha ők lennének ilyen cipőben? Akkor meg persze sírna a szájuk. Nem gondolnak bele, így is hogy érezhetik magukat szegények, mert az emberi társadalom háromnegyede elítéli őket. Pedig szerintem kedvesek!
Tudom miről beszélek! Egy ismerősöm ikertestvére szellemi fogyatékos és tök aranyos kis csaj, ha bár a drága testvére aki tök egészségesen született letagadja.
Na a másik dolog! A testvéri szeretet.....
Nem régiben olyat hallottam hogy a fülem is ketté állt.
Egy ismerősöm nem rég elköltőzött, de jól is tette, mert így legalább könnyebben megy majd neki a felejtés és az új életkezdés.
A nővére ugyanis elszedte a pasiját és még ő van felháborodva, mert azóta nekem még jobban meg van rólam a véleményem. Tudom, hogy ez az ő dolguk, de az a baj, hogy senki nem áll szegény csaj mellé. Jajjjj mert a kedves nővérke a szép és a csinos.....persze! A falu legnagyobb kurvája mert még csak az nem ment át rajta aki nem ért rá és még arról nem is beszélve, hogy mekkora egy szar kavaró. Nálam is nem egyszer bekavart, de persze a mai napig tagadja!
Nem azért, de én a saját húgommal nem tudnék ilyet tenni. Ok szinte minden nap össze veszünk valami baromságon és képesek vagyunk a bolhából elefántot csinálni de utána lenyugszunk és röhögünk. Ha a másikunk bajban van ott vagyunk egymás mellett, mert csak a testvérem.
De ennél a csajnál nem így van. És az a baj, hogy még az anyja se támogatja, minek is.... 6 évvel ezelőtt eldobta őket nem fegyelmezte. Ez java rész az ő hibája is! És szomorú de azt kell, hogy mondjam ezen már senki se tud segíteni még én sem. Szegény is úgy érzi, hogy egyedül van ami nem igaz! Vannak mellette még ha nem is családtagok, hanem csak barátok. Valahol a fájdalmát meg tudom érteni. Tőlem is elvették azt akit nagyon szerettem és én is szenvedtem utána mint a kutya. De rá jöttem, hogy már nem érdemes utána bánkódnom.
Na itt történt meg az hogy a rajzba jobban bele vetettem magam.
